Az 1993-as AS Roma - Torino
Olasz Kupa döntő története

Döntő, második mérkőzés

Már az elveszített első mérkőzés másnapján Boskov kijelenti, hogy a visszavágón nincs mese, támadni kell és gólokat lőni, ezért Carnevalét, Muzzit és Rizzitellit is a kezdőcsapatba jelöli. "Sőt, Haesslert is előre fogom tolni. A közönség a mi oldalunkon lesz és ha sikerülne az első 15 percben egy gólt rúgnunk, újra nyílttá tehetnénk a döntőt. Csak a játékosokat kell majd valahogy felráznom, mert nagyon maguk alatt vannak a 3-0-s vereség után." Hétfőn a Roma új tulajdonosai hivatalosan is közlik a szerbbel, hogy a következő évtől nem ő lesz a csapat edzője. "Egy csodálatos és nagyon egységes öltözőt hagyok az utódomra. Sokkal súlyosabb problémákkal találtuk magunkat szembe az egész idény során, mint a Fiorentina, mégse estünk ki a B ligába. A kritikus pillanatokban mindig szívvel-lélekkel küzdött a csapat."
Kedden reggel Carlo Mazzone, egy igazi "trasteverei" Rómába érkezik és két idényre szóló, 700 millió líra / éves szerződést ír alá. Utána egy hotelban Claglunával és Moggival ebédel s közben a csapat erősítéséről és az igazolásokról beszélnek.
Másnap nagyon rossz hírek érkeznek a csapathoz. A döntő első mérkőzésén megsérült Aldairt újra megvizsgálják és kiderül, hogy a jobb térdével van komoly baj, s felépülése legalább 8 hónapot vesz majd igénybe. Közben a 3-0-s vereség ellenére jól halad a jegyek eladása, szerdán már több mint 59 000 jegy talál gazdára.
Pénteken a csapattal ebédel Trigoriában a két új tulajdonos Mezzaroma és Sensi. Az előbbi meséli: "Kötelességünknek éreztük, hogy közel legyünk a játékosokhoz a döntő előtt. Másodszor találkoztunk velük és szerettük volna egy kicsit lelkesíteni és bátorítani őket. Ha megnyernénk a kupát, az maga lenne a csoda, de ha mások is rúgtak három gólokat, akkor nekünk miért ne sikerülhetne?" Majd Sensi folytatja: "A jövőről és az elképzeléseinkről most még nem esett szó, számunkra most mindegyik játékos egyformán értékes. Holnap a csodálatos közönségünk előtt, aki ennek a csapatnak az igazi ereje, majd a maximumot kell nyújtaniuk." Majd amikor megkérdezik, hogy ígértek-e valami különleges prémiumot a kupa megnyerése esetén így felel: "Hát ez nem lett volna nagyon ízléses dolog. Ráadásul már rég megegyeztek ebben előttünk, és úgy gondolom, hogy így sem kis összegről van szó." Ha a csapatnak sikerülne a bravúr, akkor a bevétel kétszeresét, vagyis kb. 4 milliárd lírát osztanának szét a játékosok között.
Közben a szurkolók egy hatalmas üzenetet is írnak a trigoriai edzőcentrum falaira: "Gyerünk fiúk, a Toro nem veheti el tőlünk a kupát!" Az egyik ultracsoport, a Commando Ultrá Curva Sud néhány tagja arra kéri Gianniniékat, hogy a második félidőben támadjanak a déli kanyar felé. Ha legalább egy gól összejönne az első félidőben, ígérik, hogy a Torino a pokolban fogja magát érezni.
A 1993. június 19-én, mérkőzés napjának reggelén "Róma hisz benne" címmel jelenik meg a Corriere dello Sport. A búcsúzni készülő Boskov továbbra is bizakodó:"Nagyon csalódott voltam az első meccs eredménye miatt, mert nagyon akarom ezt a kupát. Ha nyernénk, beérnénk a 8 kupagyőzelemmel rendelkező Juventust. Rajtunk is múlik. Ha az első húsz percben betalálnánk... Három gólos hátrányból indulva az utóbbi 10 év legnagyobb sikere lenne, ha sikerülne a győzelem."Majd Aldair hiányát hangsúlyozza: "Micsoda kár érte. Senki nem gondolta, hogy ilyen súlyos a sérülése. Ugyanaz, mint Carboninál. Egy hihetetlenül szerencsétlen évünk volt. Pedig a brazil az idén fontos gólokat is lőtt, emlékezzünk például a Galatasaraynak vágott két góljára. Emberileg is sajnálom, mert egy remek fickó." A másik oldalon Sergiot és Annonit tiltja el az Olasz Labdarúgó Szövetség, mert összegyűltek a sárga lapjaik, így az Olimpicóban ezúttal a bikáknál is lesznek hiányzók.
Délután már szurkolók csoportjai gyülekeznek a város pontjain. Mindenki teljesen fel van tüzelve és mindenki biztos benne, hogy a 3-0-s vereség ellenére Rómában marad a kupa. Szinte leírhatatlan a várakozás és a bizakodás. Amint összefut két sálakkal, zászlókkal felfegyverkezett társaság, egymást kezdik el buzdítani:"Gyerünk, sikerülni fog, aztán végig szurkoljunk... daje, daje!!!".
Több mint két órával a kezdés előtt nyitják ki a stadion kapuit. Leghamarabb persze ezúttal is a Curva Sud telik meg. Amikor jó háromnegyed órával a kezdés előtt kifutnak melegíteni a játékosok, gyakorlatilag már a tribünökön sincsen üres hely. A szurkolótábor előtt egy gigantikus kiírás: "Biztosak vagyunk benne, hogy sikerül... semmisítsük meg őket! Együtt lehetséges!" Majd a bemelegítés végén Giannini és Mihajlovic a kanyar alá jönnek, és ökölbe szorított kézzel ordítanak a szurkolóknak és kérik a bíztatást. Más se kell az amúgy is 120-as pulzusszámú drukkereknek... 8 óra 30 perckor a két csapat megjelenik a játékoskijáróban. A Curva Sud előtt piros és sárga füstbombák kezdenek el hömpölyögni, majd begyulladnak az egymástól 5 méter távolságra elhelyezett tűzkerekek. A tribünökön és a Curva Nordban a Roma Clubok által kiosztott több ezer csillagszóró szórja a szikrákat, a hangulat szavakkal tényleg leírhatatlan. Talán a 3 legtalálóbb szó mégis ez: varázslatos, felejthetetlen, félelmetes. Majd egyszerre mint egy légitámadás dördül meg a kanyar az üstdobok kíséretében: "Ultrá... ultrá...", majd felzendül a "A Romáért, a Romáért..." dal. Igen... ők az ultrák, és ez a műsor mind a Romáért van. Az egyik ötletgazda, Alessandro meséli, aki több más Curva Sudban a múltban megcsodált látványosság kiagyalója: "Onnan jött az ötlet, hogy próbáltunk egy vendégcsapat játékosának a fejével gondolkozni. Egy minden oldalán izzó stadion, egy fennhangon éneklő fanatikus közönség nem kis dolog. A vendég érezze is, hogy nem otthon van, érezze, hogy egyedül van és itt mindenki ellene, ellenük van. Ezért hát a tűzkerekek, a csillagszórók, a görögtüzek."
Giannini és Fusi, a két csapatkapitány cserél zászlót a kezdőkörben és térfelet választanak. Ahogy kérték a szurkolók, a Roma a második félidőben támad majd a Curva Sud felőli kapura.
AS ROMA: Fimiani, Garzya, Piacentini (92' Salsano), Bonacina (90' Muzzi), Benedetti, Comi, Mihajlovic, Haessler, Carnevale, Giannini, Rizzitelli. Edző: Boskov.
TORINO: Marchegiani, Bruno, Mussi, Fortunato, Cois, Fusi, Sordo (90' Falcone), Venturin, Aguilera (77' Casagrande), Scifo, Silenzi. Edző: Mondonico.
Játékvezető: Sguizzato (Verona).
Egyből óriási hévvel kezd a Roma, és teljesen beszorítja saját kapuja elé a vendégeket. Carnevale puskázza el az első nagy lehetőséget, közeli de erőtlen fejesét magabiztosan hárítja Marchegiani. A 22. percben ismét a tapasztalt csatár a főszereplő, a tizenhatoson belül Coisszal ütközik és a játékvezető azonnal a tizenegyespontra mutat. A büntetőt Giannini magabiztosan értékesíti. 1-0. Mondonico kiabál a játékosaival, úgy gondolja, hogy öngyilkosság ennyire visszahúzódni. De a szavai nem nagyon jutnak el a pályáig, mert továbbra is csak a hazai csapat rohamoz. Az első torinói lehetőségre a 39. percig kell várni, ekkor Scifo jobblábas lapos bombája zúg el nem sokkal a kapu mellett. De egy perccel később már újra a Toro kapuja előtt adódik lehetőség, Rizzitelli tör be a tizenhatoson belülre, s lövését csak másodszorra sikerül megkaparintania a bikák portásának. A hosszabbításban járunk már, amikor teljesen váratlanul egyenlít a Torino. Scifo indul meg előre és remek labdát ad a tizenhatos vonalánál lévő Silenzinek, aki belép a büntetőterületen belülre, lefordul és ballal laposan kilövi az alsó sarkot, Fimiani hiába vetődik. 1-1. Bárki azt gondolhatná, hogy ezzel tényleg el is dől minden, hiszen a második félidőben 4 gólt kéne rúgnia a haza csapatnak a kupa megszerzéséhez.
A második félidőben már az első percben veszélyben a Torino kapuja, de ekkor Rizzitelli még elhibázza a lehetőséget. Nem úgy egy perccel később, amikor Mihajlovic bal oldalról beívelt szögletét fejeli gyönyörűen a kapuba. 2-1. Két perc sem telik el, és növelik előnyüket a farkasok. Mussi koccintja össze Haessler bokáját a tizenhatoson belül, újabb tizenegyes. Ezúttal is Giannini az ítéletvégrehajtó, és félmagasan vágja a hálóba a labdát. 3-1. Még mindig csak a 7. percben járunk, amikor Fortunato varázsolja Silenzi fejére a labdát, és a csatár nem hibázik. 3-2. De a Roma ezután sem adja fel. Cois teríti le 3 perccel később Carnevalét a büntetőterületen belül, Sguizzato ezúttal sem habozik, tizenegyes. A változatosság kedvéért Giannini áll a labda mögé, de ezúttal a kapu bal oldalát célozza meg. Góóól. 4-2. Rohamoznak a rómaiak, gyakorlatilag már nincs semmilyen taktika a pályán, minden Roma játékos megy előre. A 20. percben Rizzitelli iramodik meg a kapu felé, de Bruno nem sokkal a tizenhatos vonala előtt leteríti a csatárt. A specialista Mihajlovicnak nagy lehetőség... a szerb nem is sokat vacakol, ballal remekül csavarja el a labdát a sorfal mellett, Marchegiani mozdulni se nagyon bír... góóóól. Extázis. 5-2, 5-2, 5-2... és még van hátra 25 perc, 25 hosszú perc!!! Ez az utolsó 25 perc pedig igazából semmilyen módon vissza nem adható, el nem mesélhető. Az ember torka szakadtából üvölt és énekel, de a saját hangjából semmit, de semmit se hall. A tribünön most már álló emberek is extázisban ugrálnak, tombolnak. Többen sírnak, nem bírják a feszültséget. Az AS Roma pedig tovább rohamoz. Rizzitelli lapos lövését védi hatalmas bravúrral Marchegiani, majd nem sokkal később már verve van a kapus, de Giannini félfordulatból leadott bombája a kapufán csattan. A 29. percben újra Rizzitelli a főszereplő, újabb veszély a Toro kapujára, de nincs újabb gól. Két perccel később Haessler tálal Benedetti elé és a védő megcélozza a kaput... repül a labda... góóóó... de nem Marchegiani odaér, hihetetlen megint mit véd a Torino portása. Közben 70 000 ember továbbra is talpon állva űzi, hajtja a csapatot, s a játékosok mennek is előre becsülettel. A 36. percben Mihajlovic szabadrúgásába Comi ér bele, a labda épphogy elkerüli a kaput. Pár perccel később Casagrande az utolsó pillanatban ment szögletre, majd pillanatokkal később Mussi teszi ugyanezt Carnevale elől. Már csak percek vannak hátra a találkozóból, de a hazai csapat nem adja fel. A 93. percben Benedetti fejese alig megy el a kapu fölött, majd 5 percnyi hosszabbítás után Sguizzato játékvezető hármat fúj a sípjába, vége a mérkőzésnek. Az Olasz Kupát a Torino nyerte meg. Vége tehát. A Roma játékosai a földre roskadnak, az utolsó leheletükig küzdöttek, harcoltak. Egy percig néma csend van a stadionban, az 1984-es BEK döntő és az 1991-es UEFA Kupa döntő után ismét hazai közönség előtt veszített el a csapat egy kupát, s ismét a másik szurkolótábor ünnepel. Most éppen a 3 000 torinói, de őket nem is lehet hallani. Majd felfogja a közönség, hogy nincs tovább, ocsúdik a szurkolótábor, megtörlik könnyeiket a sírók, sálak ezrei emelkednek a magasba és egy emberként énekli a Populus Romanus a Grazie Romát. A játékosok pedig megköszönik a bíztatást, odajönnek a szurkolókhoz. Közülük is többen sírnak. Vagy fél óra is eltelik a lefújást követően, de a Curva Sudban még mindenki a helyén van és énekel. Giannini is végig a pályán marad. A nyakában vagy tucatnyi AS Roma sál, közben pedig a könnyeivel küszködik.
Az öltözőben Comi elég keményen Boskovot támadja: "Mondjuk ki őszintén, az első meccsen óriásit hibáztunk, pontosabban az edző hibázott nagyot az összeállítással. Ha azzal a felállással játszunk Torinóban, mint ma itt Rómában, akkor miénk a kupa." Az egyik játékos, aki kimaradt a római kezdőcsapatból a veterán Carnevale: "Hagyjuk most, hogy milyen összeállításban léptünk pályára a Delle Alpiban. Ez már a múlté. Ma viszont az utolsó negyedórában többször is berúghattuk volna a hatodik gólunkat, de csak nem sikerült. Ez a publikum a világ legcsodálatosabb közönsége. Szomorú vagyok egy felejthetetlen győzelem után, mert tulajdonképpen veszítettünk, de a szurkolók mindenért kárpótolnak. Azért is sírtam a végén, hogy nem tudtunk nekik nagyobb örömet szerezni." Ruggiero Rizzitelli is a közönségről beszél: "Már a stadionba jövet fantasztikus érzés volt látni a szurkolókat. Látszott, hogy ünnepre készülnek, hogy mennyire hisznek és bíznak abban: az álmuk valóra válik. Olyan volt, mintha az első mérkőzésen mi nyertünk volna 3-0-ra. Aztán a szünetben, az öltözőben egymás szemébe néztünk. Legalább értük próbáljuk meg, legalább értük adjunk bele mindent... ilyeneket mondtunk egymásnak. Nem csalhatjuk meg őket, nem csaphatjuk be őket. S a végén majdnem sikerült a lehetetlen. Remélem, hogy az akaratunk, az, hogy tényleg mindent beleadtunk és az utolsó erőnkig küzdöttünk, valamelyest kárpótolja a szurkolókat a kupa elvesztése miatti csalódottságukban." A másnapi lapok mindegyike a fantasztikus hangulatot és a csodálatos közönséget említi fő helyen. Ez a közönség megnyerte a Kupát", "Csak a Roma és Róma tud ilyen estéket produkálni", "Ez az Olimpico olyan, mint egy álom"... csak néhány a címek közül. Még a torinói Tuttosport is ezt írja: "A bordósárga közönség félelmetes buzdítása hatalmas lökést adott Boskov csapatának és majdnem sikerült is a csoda. Még Silenzi góljai sem, akik pedig egy óriást is padlóra küldtek volna, vettek vissza a Curva Sud lelkesedéséből. Az Olimpico olyan volt a Torinónak, mint a dantei pokol. Egy ilyen pokolban pedig nehéz lehet megmaradni. Többször már szinte közhelyként használjuk, hogy a közönség a 12. játékos. Ez esetben azonban nincs ennél találóbb és igazabb mondás. Az ember ilyen szurkolás, ilyen szurkolók előtt képes elveszíteni a fejét, a szíve pedig háromszor gyorsabban ver." Nizzola, a Liga elnökének véleménye: "Egyszerűen tátva maradt a szám ettől a szurkolástól. Ha ráadásul belegondolok, hogy a televízió is közvetítette a mérkőzést és a Roma az első meccsen 3-0-ra kikapott... hát a Roma szurkolóinak ragaszkodása tényleg megható."
A Corriere dello Sport és a Tuttosport értékelései:

Fimiani 6 6
Garzya 7 6
Piacentini 7 6,5
Bonacina 8 6,5
Benedetti 6 6
Comi 8 6,5
Mihajlovic 7 7
Haessler 7 6,5
Carnevale 6,5 6
Giannini 8 7
Rizzitelli 7 7
Salsano 0 0
Muzzi 0 0.

S végül álljanak itt a kapitány, Giuseppe Giannini szavai: "Túlságosan szerelmes vagyok ebbe a mezbe, s ezért a mérkőzés végén nem tudtam rávenni magamat, hogy könnyeim között kidobjam a szurkolóknak. Mert ez a mez olyan, mintha a bőröm lenne. Már gyerekként mindig arról álmodoztam, hogy egyszer majd pályára léphetek a Roma színeiben. Egy álom, ami valóra vált, és remélem, hogy még folytatódik is, mert nem tudnám soha elhagyni ezt a csapatot." A csoda estéje lehetett volna a Torino elleni visszavágó, de végül nem sikerült. Giannini pedig legszívesebben egyenként köszönné meg minden szurkolónak a biztatást, a szeretetet: "Én egy vagyok közülük. Az ő bánatuk az én bánatom is. Minden egyes alkalommal, amikor labdát szereztünk, az Olimpico mintha megőrült volna. Űztek, hajtottak minket és tényleg éhes farkasoknak éreztük magunkat, gólokra és bosszúra éhes farkasoknak. Mert a torinói 3-0-ás vereség kissé szégyenteljes volt. Aztán hajszálnyira voltunk egy nagy sikerhez, mégse nyertünk semmit. E két véglet között van ennek a boszorkányos estének a csodálatos varázsa. S tudom, hogy a következő este se tudok majd aludni és majd a hajnalt fogom várni, amikor azon gondolkozom, hogy mennyire nagyon szeretem én ezt a csapatot, ezt a mezt. Egy olyan labdarúgásban, ahol már csak a pénz és az üzlet számít, kiveszem a döntőn viselt 10-es mezemet a táskámból és elteszem az emlékes szekrényembe. Emléke egy fantasztikus és felejthetetlen mérkőzésnek, ami szinte nem is tűnik igaznak. Holnaptól a Románál nagy változások kezdődnek, ezt már mindenki tudja. De nem fog változni a szurkolók szeretete és szerelme ezért a csapatért és mezért. És amíg ilyen szurkolóink lesznek, mindig lesz valahol egy Giannini, akinek az lesz az álma, hogy a Romában játszhasson. S egy nap sikerülni is fog neki. De remélem: több győzelemmel sikerül majd megörvendeztetnie ezeket a szurkolókat, mint ahányszor ez nekem sikerült."

SOLO CHI LA AMA E CHI SOFFRE PER LA MAGLIA HA IL DIRITTO DI ONORARLA... PER SEMPRE. GRAZIE CAPITANO!