Az 1993-as AS Roma - Torino
Olasz Kupa döntő története

Döntő, első mérkőzés

Hiába az Olasz Kupa döntőjébe való jutás, a Roma továbbra is nagyon nehéz perióduson megy keresztül. Ciarrapico továbbra is a börtönben és már az új lehetséges elnökökről is megy a találgatás. A Foggia tulajdonosa Casillo, például nagyon szívesen megvenné a fővárosi csapatot. Április elsején, azaz két nappal a Milánnal vívott elődöntő visszavágója után újabb sokk éri a Rómát. Az Olasz Labdarúgó Szövetség levelet küld, miszerint a március 21-i AS Roma-Napoli bajnoki mérkőzés utáni doppingvizsgálat Claudio Caniggia labdarúgónál pozitív eredményt hozott, a játékos szervezetében kokaint találtak. A hír megviseli Caniggiát, aki az edzésen sírva fakad, a játékostársakat és Boskov mestert is, aki a hétvégi Fiorentina elleni bajnokin már nem is szerepelteti az argentint, bár hivatalosan még játszathatná, hisz egy második vizsgálatra is szükség lesz, hogy a dolog biztossá váljon. Április 6-án aztán megerősítik az első vizsgálat eredményét: kokain. Hat hónaptól akár két évig is terjedhet az eltiltás hossza.
A Fiorentina elleni hazai 1-1 után újabb elkeserítő és felháborító hírek. A Milan-Roma mérkőzés játékvezetője, Pezzella szerint az Olasz Kupa elődöntő visszavágójának lefújás után Cervone és a cserekapus Zinetti is sértegették őt, ezért mindkét hálóőr 3-3 mérkőzésre szóló eltiltást kap. A Torino elleni kupadöntőn a Romának nincs kapusa... Eltiltják a védő Garzyát is, hiába hozzá sem ért a Milan játékosának lábához. A csapat óriási bajban, felmerül annak is a lehetősége, hogy az 1982/83-as bajnokcsapat kapusát, a jelenlegi kapusedzőt, Franco Tancredit szerződtetik újra a két döntő erejéig. A közönségnek is tetszik az ötlet, és Anconában a Roma szurkolói a következő kiírást emelik a magasba:
"Tancredi, most te jössz...".
Egy dögunalmas derbin játszik 0-0-t a Lazioval a Roma, miközben újabb lehetséges vásárlókról olvasni a sajtóban. A találgatások szerint többek között az is elképzelhető, hogy 6 római befektető és üzletember (Mezzaroma, Jacorossi, Sensi, Navarra, Cerasi és Pesci) együtt hajlandóak lennének megvásárolni a Romát. Közben Caniggiát 13 hónapra tiltják el. Május elején végre kiengedik Ciarrapicot a börtönből, és az elnök minden híresztelést cáfol, eszébe sincs eladni a Romát. De nem sokáig van szabadlábon, pár nappal a Milan elleni bajnoki mérkőzés előtt újabb letartóztatási parancs és újra a börtönbe... Mielőtt a San Vittoréba szállítanák szomorúan kijelenti: "Eladom a Romát." A hat római befektetőből már csak kettőt érdekel az üzlet, Mezzaromát és Sensit. A legnagyobb ellenlábasuk Casillo, aki már a terveiről is nyilatkozik. Eladná a Foggiát és minden erejével csak a Romára koncentrálna. Aztán május 21-én végre minden eldől, az AS Romát 65 milliárd líráért az 58 éves Pietro Mezzaroma és 66 esztendős Franco Sensi urak veszik meg, akik 50-50 % arányban többségi tulajdonosok. A két új név megismerése után persze újabb találgatások kezdődnek a jövőt illetően, ki lesz edző, melyik játékos marad, kik jönnek? A sportigazgató Mascetti helye is bizonytalan, aki helyett Mezzaroma szívesen látná Luciano Moggit. A következő napokban megjelenő sportlapok mindegyike kiemelt helyen foglalkozik a Romával és a két új tulajdonossal. S micsoda nevekről lehet olvasni, akik a kívánságlistájukon szerepelnek: Papin, Balbo, Casiraghi, Mancini, Pagliuca, Rijkaard... Az edző személyét illetően pedig hamar döntés születik: a legalkalmasabbnak a posztra a Cagliari mesterét, Carlo Mazzonét találják, akivel hamar meg is születik az egyesség, bár mindez hivatalossá csak később válik. Június 6-án, a 34. fordulóban a csapat 1-1-es döntetlent játszik hazai pályán a kiesés ellen harcoló Udinesével, amivel az udineiek az első osztályban maradnak, míg az ellenlábasuk, a Fiorentina kiesik a B ligába. Az AS Roma 8 győzelemmel, 17 döntetlennel és 9 vereséggel, 33 ponttal és 42-39-es gólkülönbséggel a 10. helyen zárja az idényt. A Torino egy hellyel végez a fővárosiak előtt, így egyik csapat sem végez európai kupát érő helyen.
Az utolsó bajnoki mérkőzést követően 6 napja van a csapatnak, hogy a június 12-i torinói döntőre felkészüljön. Garzya eltiltását a Roma benyújtott óvásának köszönhetően törtölte az Olasz Labdarúgó Szövetség, de a két kapus 3-3 mérkőzésre szóló eltiltását nem módosította. Tancredi mégse fog újra Roma mezt ölteni hivatalos mérkőzésen, viszont megpróbálja felkészíteni Fimianit, az ifjúsági csapat kapusát a nagy megmérettetésre.
Szerdától a csapat esténként tartja az edzéseit, vagyis a szombati döntő időpontjában. A szurkolók is kilátogatnak Trigoriába és próbálják már a hét közepén feltüzelni a csapatot az összecsapásra. A legjobban a játékosok közül talán Giannini várja a döntőt.
"A Lazio jövőre indulhat az UEFA Kupában. Nem tehetjük meg, hogy míg ők nemzetközi meccseket játszanak szerda esténként, mi csak nézzük őket. Ezért is győznünk kell.". Így folytatja a kapitány: "Az idény végén mindkét csapat már fáradt, ezért a végső győzelem szempontjából ilyenkor különösen fontos lesz a szív, a harcosság, a lelkesedés. Ebben pedig a két csapat szerintem nagyon hasonlít egymásra. Igaz, hogy mindkét oldalon vannak olyan játékosok, akik egymaguk eldönthetnek egy mérkőzést, mégis szerintem a nagyobb akarás fog dönteni." A döntő előtt már tudott dolog, hogy a Torino több játékosa is eligazol az idény végén, köztük a kapus Marchegiani például az örök rivális Lazioba tart a nyáron. Arra a kérdésre, hogy ez előnyt jelent-e a Romának így felel Giannini: "Téved, aki ezt gondolja. Azok, akik már most tudják, hogy jövőre egy másik mezben játszanak majd, pont ők lesznek felszabadultabbak, nekik lesz kevesebb vesztenivalójuk." A bajnokságban 10 gólt elért Principe a Torino ellen is szívesen betalálna, hiszen még sohasem volt eredményes az északi csapat ellen: "Bizony ezt a számlát még rendeznem kell, mert tényleg még nem rúgtam gólt a Torónak. A Lazionak azonban már igen, és ha azt vesszük, hogy Marchegiani már a Lazio játékosa... így talán még szívesebben is lőnék gólt neki." Majd amikor arra kérik, hogy értékelje a csapat egész évét, röviden így válaszol: "Az első tíz mérkőzést újra játszanám. Azokon nagyon sok értékes pontot hullattunk el. Ki kellett volna, hogy harcoljunk egy európai kupát érő szereplést már a bajnokságban, de talán még nagyobb öröm lesz, ha ez pont most, az idény végén, az Olasz Kupa megnyerésével sikerül." Az újságíró erre megkérdezi: ez lenne hát a Principe utolsó szava? De a kapitány: "Nem, ez Giuseppe Giannini szava, egy játékos a Curva Sudból."
A csapat péntek délután repülővel utazik Torinóba. Az esti, 8 óra 30-kor, vagyis a mérkőzés idopontjára tervezett edzés a Delle Alpi stadionban egy ideig veszélyben van, mivel szakad az eső az északi iparvárosban és fennáll a veszélye, hogy esetleges edzés tönkretenné a pálya talaját, de estére szerencsére eláll az égi áldás, így gyakorolhat a csapat. Könnyű atlétikai edzés, majd egymás elleni játék a program. A mérkőzés különleges Benedetti és Comi számára is, hiszen még a Torino ifi csapatában kötöttek jó barátságot, és mindketten magukra húzták a bikák felnőtt csapatának mezét is, így mindketten volt csapatuk ellen készülnek, bár Comi már előbb, a '88-89-es idény után a fővárosba költözött. Utóbbi játékosnak nem volt felhőtlen a viszonya Boskov mesterrel és az idény közben többször hangot is adott annak, hogy sok mindenben nem ért egyet a szerb edző döntéseivel. Comi:"Két hasonló képességű csapat néz majd egymással farkasszemet. Igazából bármilyen eredmény elképzelhető, mert számos dolgon felborulhat ez a papíron létező hasonló játékerő. Persze a győztesnek nyilván szerencsére is szüksége lesz." Benedetti nyáron került a Romához és néhány mérkőzés kivételével a kezdőcsapatban kapott helyett: "Csodálatos lenne gólt lőni a volt csapatomnak. Egy számomra pozitívnak tekinthető év megkoronázása lenne. Nagyon fontos számunkra az Olasz Kupa megnyerése, mert így kijuthatnánk az európai küzdőtérre és ezzel végül is elérnénk a nyáron kitűzött minimális célunkat." Boskov bizakodással várja az első mérkőzést. Reménykedik egy döntetlenben, úgy, hogy a Roma még gólt is lő. A kezdőcsapat kihirdetésével a mérkőzés előtti pillanatokig vár: "Sok tehetséges fiatalunk van. Petruzzi egész biztos, hogy játszani fog, Muzzi talán. Aldairt talán a bal oldalon fogom harcba küldeni. De a végleges összeállítást csak akkor fogom majd eldönteni, ha megismerem a Torino kezdő tizenegyének névsorát."
A mérkőzés előtt Peruzzi kapus a vendégek öltözőjébe tesz látogatást, megöleli volt csapattársait, barátait és sok sikert kíván a fiúknak. Aztán elérkezik a nagy pillanat, 1993. június 12-e, 20 óra 30 perckor, 44 000 néző, köztük vagy 7 000 római buzdítása mellett kezdődik a döntő első összecsapása.
TORINO: Marchegiani, Bruno, Mussi, D.Fortunato, Annoni (46' Cois), Fusi, Sordo (76' Sergio), Venturin, Aguilera, Scifo, Silenzi. Edző: Mondonico.
AS ROMA: Fimiani, Garzya, Petruzzi (46' Muzzi), Bonacina, Benedetti, Aldair (63' Comi), Mihajlovic, Haessler, Piacentini, Giannini, Rizzitelli. Edző: Boskov.
Játékvezető: Amendolia (Messina).
A hazai csapat kezd nagyobb lendülettel. A Roma inkább csak a védekezéssel törődik és próbálják megakadályozni a torinóiak próbálkozásait. A 8. percben az első igazi veszély a fiatal Fimiani kapuja előtt: egy szöglet után hárítja a kapus Venturin lövését, majd előbb Annoni, utána pedig Silenzi ismétlését vágják ki a római védők. A 17. percben gólnak örvendhet a hazai publikum. Aguilera kap vissza egy labdát Sordótól és remek labdát tálal Silenzi elé, aki megcélozza a kaput. A nem túl erős lövés megpattan Benedettin, és a tehetetlen Fimiani mellett a kapuba pattan. Öngól. 1-0. A 22. percben újabb hazai kísérlet: Scifo lövését azonban hárítja a hálóőr. Ezután végre a Roma is kezd magára találni és átveszi a játék irányítását. Giannini, Mihajlovic és különösen Haessler többször is komoly gondot okoz a torinói védelemnek. A kapu előtt igazán nagy helyzetet azonban nem nagyon sikerül kidolgozni. A 23. percben Haessler lövését hárítja Marchegiani, majd negyedórával később Mihajlovic lövését teszi ártalmatlanná némi bizonytalankodás után. A legnagyobb lehetőség az apró termetű német előtt adódik, akinek emelése átszáll Marchegiani feje fölött, de nem sokkal a felső léc fölött is.
A szünetben a vendégszurkolók megelégelik a hazai drukkerek folyamatos provokációit és megpróbálnak elégtételt venni a sérelmekért. Érkezik azonban a rohamrendőrség, akik az alsó szinten lévő transzparenseket letépdesik és benyomulnak a vendégszektorba. Itt néhány percig áll a bál.
A második játékrészre Petruzzi helyett Muzzi lép pályára, aki az addigi egyedüli csatárt, Rizzitellit segíti majd a támadásoknál. Az addig balszélen játszó Aldair áll vissza söprögetőnek. Az első nagy helyzet nem sokkal a kezdősípszó után a vendégek előtt nyílik, de Giannini közeli lövését bravúrral védi Marchegiani. A 8. percben növelik előnyüket a bikák. Bonacina szabálytalankodik Scifóval szemben a rómaiak tizenhatosának előterében. Egy begyakorolt figura: Aguilera ível középre, Fortunato lefejeli a labdát a szünetben beállt Coisnak, aki néhány lépésről a hálóba pofozza a labdát. 2-0. A Romát szemmel láthatóan teljesen megviseli az újabb bekapott gól. A 17. percben Aldair sérül meg, és hordágyon hagyja el a pályát. A helyére Comit küldi pályára Boskov. Sokat jelenhetne a vendégeknek egy idegenben elért találat, és próbálkoznak is támadásokkal, de ezekből hiányzik a kellő átütőerő. A hazaiak előtt viszont így több terület nyílik a támadásoknál. Az egyik nagy lehetőséget Venturin hagyja ki, akinek lövése centikkel kerüli el Fimiani kapuját. 33 perc telik el a félidőből, amikor szöglethez jut a Toro. Scifo íveli középre a labdát, Fortunato lövése kipattan Garzyaról, de a torinói védő másodszorra is próbálkozik az ötös jobb oldali sarkáról és lövése ezúttal a bal kapufát is érintve vágódik a kapuba. 3-0. A vendégek ugyan még becsülettel próbálkoznak a szépítőgól megszerzésével, de egy Mihajlovic lövésen kívül komoly veszélyben már nem forog a hazaiak kapuja.
A lefújás után elkeseredett és csalódott római játékosok vonulnak az öltözőbe. Garzya, akinek nem volt könnyű feladata Aguilerával, így vélekedik: "A Torino sajnos megérdemelte a győzelmet. Ha legalább egy gólt lőttünk volna, egész más lenne a helyzet. A védelmünk sok hibát követett el, és ráadásul ugyanazokat a hibákat, amiket már számtalanszor az idény során. Ezek szerint ezeket a dolgokat nem sikerül kijavítanunk. Hárman is játszottak a söprögető poszton ezen a találkozón, ilyen is csak a Románál fordulhat elő. Hihetetlen gólokat kapunk. Mindezekkel együtt nem hiszem, hogy rosszabb csapat vagyunk, mint a Torino." Boskov szerint hibás volt a csapat hozzáállása: "A Torino jobban akart nyerni. Mi pedig csak nem akartunk kikapni, és ez volt a hiba." Akik azt mondják, hogy ezzel az eredménnyel gyakorlatilag el is dőlt a kupa sorsa, a következőket válaszolja: "A bajnokin a Cagliari öt gólt rúgott a bikáknak. Akkor mi miért ne rúghatnánk nekik hármat?" A másnapi újságok viszont úgy vélik, hogy a Romának már semmi esélye a végső győzelemre és a visszavágó csupa formalitás lesz. Mindegyik lap túlzottnak érzi a gólkülönbséget és a vereség fő okaként több újságíró is Boskovot nevezi meg. Nem lett volna szabad, hogy az ifjúsági csapat kapusa előtt egy szintén nagyon fiatal, tapasztalatlan, a pályafutása elején járó söprögetőt játszasson. Egy olyan mérkőzésen, ahol nyilvánvalóan főleg a kontrákra építenek, nem lehet kihagyni a csapat egyetlen igazi erre alkalmas csatárát, Muzzit. Ha viszont már a csapat hátrányban van és egy zárt védelemmel szemben kell gólt lőnie, akkor viszont inkább Carnevale kell Muzzi helyett. Számos hiba a védelem megszervezésében és még a kritikák egész sora zúdul a szerb edzőre.
A fővárosi játékosokat így értékeli a Corriere dello Sport, La Gazzetta dello Sport és a Tuttosport:

Fimiani	5,5	5,5	6
Garzya	6	5,5	6
Petruzzi	6	5,5	6
Bonacina	6	6,5	6
Benedetti	5,5	5,5	6
Aldair	6	6	6
Mihajlovic	6	6,5	6,5
Haessler	6,5	6	7,5
Piacentini	6	6	5
Giannini	6	6	5,5
Rizzitelli	5,5	5	5
Muzzi	5	5	5,5
Comi	0	0	0.